Kissné István Beatrix vagyok, két rettenetesen zsivány fiúcska anyukája és a Manóca megálmodója. Immáron több éve készítek mosható pelenkákat és női higiéniai termékeket. Idő közben megszerzett női szabó képesítésemnek hála pedig már gyermek és felnőtt ruházatot is. 

Célom, hogy valóban hosszútávon használható mosható pelenkák és ruházati termékek kerüljenek ki a kezeim közül, így nagy hangsúlyt fektetek a minőségi és minősített alapanyagokra és a folyamatos (ön)fejlesztésre is. 

És hogy született a Manóca?

Tinédzserként nagyon szerettem az egyedi darabokat, sok ruhát tervezgettem és egy idő után neki is álltam elkészíteni azokat. Persze akkor még igencsak hobbi szinten. Sokszor gondoltam is rá, milyen jó volna megtanulni, úgy igazán varrni, hogy a saját terveimet is meg tudjam valósítani, ne csak "összeollózgatni" a dolgokat.

Aztán egyetem, később munka mellett nem nagyon volt időm foglalkozni a varrással, az pedig végképp képtelenség volt, hogy elmenjek tanulni. 

A fordulat a nagyfiam születése után jött: mikor nagyobbacska lett és végre jutott egy kis "én időm", újra előkerült a varrógépem. Addigra már javában mosiztunk, így valahogy adta magát, hogy mi volna, ha pelusokat készítenék neki, kellemeset a hasznossal felkiáltással. 

Az első darabokat nagy lelkesedéssel vittem is magammal a helyi mosi klubba, hogy saját készítésű pelusa is van már a nagyfiúnak. A klub vezetője és a többi anyuka pedig nagyon pozitívan fogadta őket. 

Akkoriban már érlelődött bennem a dolog, hogy valami olyat szeretnék csinálni, amit igazán élvezek és jobban a gyerekhez tudok igazítani. Az utolsó löketet pedig Alíz, a klub vezetője meg is adta, így döntöttem a pelus varrás mellett.

Ezzel párhuzamosan pedig beiratkoztam a régen vágyott iskolába és női szabó végzettséget szereztem. Így lett a hobbiból immáron szakma és hivatás.